3 dolog, amin a férjem meglepődött

Mennyire meglepő a magyarok kultúrája egy koreai számára? 

Leginkább a kapcsolatunk elejéről emlékszem olyan szituációkra, amikor a férjem megdöbbent vagy megbotránkozott egy egy dolgon, amit Magyarországon látott / tapasztalt. De még a mai napig is jönnek fel dolgok, ami magyarázatot követelnek számára.

Ma összegyűjtöttem nektek 3 dolgot, amin a férjem meglepődött mert életében "ilyet még nem látott" XD

1. Túl szexi a kirakati baba

A férjem nem egy nagy világutazó. Mielőtt Magyarországra költözött nem sok másik országban járt. ( A nagy utazgatásokat közösen tervezzük, ha már felnőttek a gyermekeink. ) Ezért egyértelmű, hogy minden nálunk tapasztalt dolgot a saját otthonával tudta összehasonlítani. 

Egyszer egy közös vásárlás során jegyezte meg nekem megdöbbenve, hogy itt nálunk minden próba baba (amire a ruhát kiteszik a kirakatba) ennyire "részletesen" ki van dolgozva? 
És itt most nem az arc részleteire, vagy az ujjakra gondolt - bár tény, hogy némelyik próba babának még a körme is ki van festve -  hanem arra, hogy a próba babák idomai nagyon valósághűek. A mellek, és a fenék és sokszor az izmok is gondosan ki vannak dolgozva. Persze nálunk is van szelídebb változat des némelyik tényleg annyira élethű, hogy az ember azt hiszi valaki figyeli. És ezt nem csak én állítom. A férjem kimondottan ezen akadt fenn, hogy túl intim számára ez a részletesség és hogy tudnak a magyarok úgy elmenni ezek mellett, hogy nem akadnak fent a "magamutogatáson". 

Ezzel ellentétben Koreában a kirakati babák különböznek. Általában nem hangsúlyos a mell és a fenék, nem annyira kidolgozott. Azt, hogy esetleg változott e ezen a téren valami nem tudom, de januárban kiutazom Koreába és akkor majd megfigyelem ismét. 

Emlékszem 3 évvel ezelőtt, mikor kint jártam egy iskolai egyenruhákat áruló bolt előtt a kirakatban megálltunk. Egyenesen sokkolt a látvány, hogy a kirakati babáknak abnormálisan kicsi volt a feje a testhez képest, és egyáltalán nem volt vonzó a kinézete. 

A kis méretű fejből egyből arra következtettem, amit a férjem is mindig mondogat - náluk ez az ideál. És mindig megjegyzi kedves bókkal, hogy nekem hogy lehet ennyire "kicsi" a fejem XD

2. A vonaton pisilni 

Tény, hogy a MÁV jónéhány szerelvénye kezd megfelelni a 21. század elvárásainak - légkondis, alacsony padlós, kulturált stb. Nah de azért gyakran belefuthatunk még az igazi szocialista, régi fülkés szerelvényekbe főleg ha hosszú útra indulunk, és gyorsvonattal megyünk (nem IC-vel).

A férjem először 5 éve utazott Győrből Budapestre, és volt szerencséje egy ilyen vonattal utazni. Persze egy ilyen hosszabb úton az ember fia (meg lánya is) kénytelen a vonat toalettjét igénybe venni ha rájön a szükség, mert a vonat nem áll meg, de a magyarok már tudják, hogy jobb inkább tartogatni, mert amivel szembesülni fognak, az horrorba illő.. 

A férjem szereti minden helyen megtapasztalni, hogy milyen a wc. Ha étterembe megyünk, nem végzi el a dolgát itthon előtte azért, hogy az étteremben lecsekkolhassa a wc-t XD Tudom ez bizonyára viccesen hangzik, de mondjuk azt, hogy ez olyan neki mint egy móka. 
Természetesen a MÁV vonat wc-je sem maradhatott ki.. hát rendesen ledöbbent, amikor felhajtotta a wc fedelét. Ugyanis ezen a vonaton a wc nem tartályba gyűjti a tartalmat, hanem egyenesen a sínekre engedi. "Hát én ezt nem akartam elhinni" - mesélte nekem később, mert tőlem is rákérdezett, hogy csak a szeme vibrált, vagy tényleg a sínekre pisilt? XD

3. Sós krumpli - édes krumpli

A burgonya nekünk magyaroknak szerintem elég sokszor kerül az asztalunkra. Legalábbis az én gyerekkoromban nagyon sűrűn ettük, mert olcsó volt, meg tudtuk termelni, és  gyors ételeket lehetett belőle készíteni - krumplis tészta, rakott krumpli, krumpli főzelék, tört krumpli... ugye nem kell sorolnom?

Ezek mind olyan ételek ahol a krumplinak alapvetően sós íze van. 

A férjem a mai napig szamócalekvárt tesz a krumplipüré mellé, mert egyszerűen nem tudja sósan megenni. Csak a chipset és a sült krumplit tudja megenni normális valójában, de csupán azért mert ezek megtalálhatók Koreában is. 

Ők a krumplinak leginkább az édesburgonya változatát használják fel, vagyis a krumpli nálunk inkább édes ízű - a levesben is!- nem sós!

Miután egyre inkább felvesszük a másik kultúráját, és kezdünk összecsiszolódni, az éles határokra már nem is figyelek fel mindig. 

Üdv: 

Mrs Kim alias Orsi