Mert se vége, se hossza annak a listának amit ők másként csinálnak, mint mi magyarok.
Hogy mennyiben tér el a koreai kultúra a miénktől, azt igazán csak akkor veszem észre, amikor a hétköznapokban egy - a férjem számára teljesen természetes dolgon - meglepődöm. Ma 5 olyan viselkedési normát hoztam nektek a koreaiakról, ami számomra meglepő volt.
Egész kiskorom óta tanítottak arra, hogy ha valaki eltüsszenti magát, akkor mondjam azt: "Egészségedre!". A kisgyermek ezt nem csak a családban, hanem bármely közösségbe bekerülve állandóan hallja és el is várják tőle, hogy megtanulja - ezt így illik.
De nem Koreában.
Koreában ha valaki eltüsszenti magát senki sem mond semmit. Egyszerűen figyelmen kívül hagyják. Mintha meg sem történt volna. "Kit érdekel?" - mondhatnám, amikor végignézek az arcukon, ami rezzenéstelen.
Ez számomra annyira furcsa volt, amikor kint jártam. A férjemnek bizonyára éppen olyan érdekesnek hangzott az "Egészségedre" szó elhangzása minden egyes tüsszentés után, hogy csakhamar megtanulta ezt az egyébként nem túl könnyű magyar szót. Így nekem, az Ő jelenlétében sosem támadt fura érzésem, hiszen megtanulta, hogy nálunk így szokás és azóta ő is mondja, használja, nekem is mindig mondja.
Amikor azonban kint jártunk, akkor a koreai családból kizárólag ő mondta ezt, de sem az apósom, sem a sógorom nem tudta hova tenni a dolgot.
Amikor egész életedben úgy szocializálódsz, hogy ez az "illendő", és hirtelen olyan közegbe kerülsz, ahol ez "nem számít", bizonyára kissé udvariatlannak gondolod az egészet, pedig csupán csak annyiról van szó, hogy ők egyáltalán nem tulajdonítanak neki jelentőséget.
Talán annyira nem etikett, de mindenképp érdekes szokás. A koreaiaknál egyáltalán nem ciki, sőt.. teljesen elfogadott dolog, hogy például egy születésnapra, vagy egy házavató bulira beállítanak egy nagy csomag toalett papírral- ajándék gyanánt.
Ha nem a saját szememmel látom, bizonyára nem hiszem el. Pedig oda-vissza mindkét oldalról megtapasztaltam már- tehát volt, hogy mi kaptunk ajándékba és olyan is, hogy a férjem felvetette vigyünk e wc-papírt a vendéglátóinknak?
Őszinte érdeklődéssel - némi döbbenettel a hangomban - kérdeztem meg tőle, hogy miért pont WC-papírt szeretne ajándékozni?
Erre - mint ha a válasz teljesen egyértelmű volna - némi felháborodással a hangjában közölte hogy: Hát mert ez nagyon praktikus, és hasznos ajándék. Amire biztosan minden háztartásban szükség van! És végül is nem tudtam belekötni az érvelésébe, mert igaza van.
A koreaiak sosem nyújtanak semmit egy kézzel feléd, mert az illetlenség volna. Leginkább jellemző ez, ha egy fiatalabb nyújt valamit egy nála idősebb, vagy rangban "felette" álló felé. És ha belegondolok az egykezes mozdulat valóban elég "nemtörődöm", hanyag egy ilyen szituációban.
Talán sokan láttátok már - ha más nem akkor a koreai drámákban amikor nagyban italoznak, hogy az alkohol kiöntését sem egy kézzel végzik. Az is nagyon udvariatlan mozdulat volna.
A kiöntő alkart a másik kézzel szintén megtámasztják, és soha nem öntenek maguknak alkoholt.
(A drámákban a szerencsétlenül járt, magányosan "seggrészegségig" italozó főszereplő ez alól kivétel. Ő magának tölti a piát. XD)
Mindig egy másik személynek kell kiönteni az italt, és a poharat pedig két kézzel illik megtartani amíg a másik beleönti az italt. Tehát ha csak szótlanul az asztalon hagynánk a poharat, amibe éppen számunkra töltenek, az megint csak "bunkó" dolog volna.
Ha adni akarnak valamit a kezedbe, akkor az egyik kezükkel nyújtják, míg a másikkal megtámasztják az alkarjukat. Ugyan így illik átvenni valamit a másiktól- ha ő idősebb nálad, vagy rangban feletted áll, vagy esetleg úgy hogy mindkét tenyerünket egymás mellet egyszerre nyújtjuk (kisgyerekek és külföldiek esetében ez is megteszi.) Én például a legtöbbször így adok-kapok dolgokat.
Továbbá ha üdvözléskor kezet szeretnénk nyújtani a másik félnek - aki nálunk idősebb, vagy rangban felettünk áll, esetleg ezt nem tudjuk meghatározni, a kellemetlenség elkerülése végett - szintén megtámasztott alkarral tegyük. Ugyan ez érvényes, ha üzleti találkozón veszünk részt.
A férjemtől sokszor láttam már, amikor egy munkatársával, vagy egy felettesével összetalálkoztunk ezeket a jellegzetes alkartámaszokat.
A koreaiak sajátos testbeszédéről egy másik bejegyzésben fogok írni bővebben.
A másik érdekes megtapasztalás volt Koreában járva, hogy amikor egy emberekkel zsúfolt helyen jártunk - pl. metro, bevásárlóközpont, lift stb.- akkor néha akaratlanul is kicsit egymásnak ütköznek az emberek. Amivel nincs is semmi gond, hisz megesik az ilyen. Viszont ez úgy tűnik, éppen annyira nem izgatja őket, mint a tüsszentés. Ha csúnyán akarok fogalmazni, akkor azt mondom hogy szó nélkül lökik fel az embert - ami persze túlzás, hiszen nyilván nem akkora erővel jönnek neked, amitől elesnél, viszont másfelől úgy tűnik, hogy nem is igen zavartatja őket az, hogy belőled még ott van kettő négyzetcentiméter, így ha kell, akkor simán tolnak rajtad egy kicsit, persze bocsánatkérés nélkül.
Aztán az is lehet, hogy a kint tartózkodásunk alatt csak én vonzottam be azokat a koreaiakat, akik szeretnek szó nélkül lökdösődni. Vagy a származásom szúrt nekik szemet.
És ha már ilyen "udvariatlanra" sikerült a hangvétele ennek a mai bejegyzésnek, akkor hadd spékeljem meg még egy kis etikettel így a végére.
Ha kellene egy "undorító" vagy szebben mondva "illetlen" szokást mondanom, amit férjemtől szoktam látni, az az utcán való köpködés lenne. Egyszer rákérdeztem nála, hogy ezt miért kell nyilvánosan csinálni? Azt felelte, hogy neki folyton van valami a torkán, amitől úgy érzi hogy nem tud rendesen nyelni, és azt muszáj kiköpnie.
Nem hiszem, hogy minden koreai "torokszűkületben" szenved, de az való igaz, hogy szeretnek nyilvánosan köpni egy jó nagyot az utcán (főleg férfiakra gondolok).
Persze csak legyintettem a férjem válaszára, de azért utánakerestem és egy nagyon meglepő választ találtam.
Valójában a földre köpés nagyon is hasznos dolog "volna". Már nem emlékszem hol találtam a következő magyarázatot, minden esetre nekem segített "túltenni" magam ezen a témán, és elfogadni, sőt megérteni ezt a fajta cselekedetet. És a magyarázat..: Az emberi szervezet ezzel a vegyülettel úgymond információt közvetít vissza a föld, a természet felé mely kódoltan tartalmazza a test jelenlegi fizikai állapotát.
Persze nem a 21. században, ahol majdnem minden le van betonozva. XD
Remélem hogy tetszett nektek ez a mai bejegyzés, és várlak vissza benneteket legközelebb is!
Üdvözlettel:
Mrs Kim alias Orsi
Kérdeznél tőlem? Üzennél nekem? Itt megteheted:
Korábbi bejegyzések:
Mint ahogyan azt a facebook oldalon is jeleztem, a további bejegyzéseket új felületen éritek el. A korábbi bejegyzések továbbra is elérhetők ezen az oldalon.
Ahogy időm engedi, az új platformra is fel fogom tölteni a régi bejegyzéseket is.
Veled is előfordult már, hogy rendeltél valamit, vagy egy ismerősöd küldött csomagot, ami a repülőtéri vámon fennakadt? Bosszantó helyzet..
Avagy miért lesznek a Szilveszter napján született koreai babák néhány óra múlva máris 2 évesek?