"Szia! Nekem lenne egy olyan kérdésem hogy még írtál egy cikket arról hogy hogy ismerted meg a férjed + itt olvasgattam a koreai párkapcsolatok témát is, hogy mennyiben más mint itt nálunk. A kérdésemre térve a férjed szülei eltudtak fogadni, vagy így nem is tartjátok a kapcsolatot velük?"
Válasz:
A férjem családi okok miatt (melyre nem szeretnék kitérni) nem kapott olyan szülői támogatást, mint sok esetben a többi korabeli fiatal. Minden magának ért el, fiatalon elkezdett dolgozni. Éppen ezért a jövőjében hozott döntésekbe sem szólhattak bele a szülei. Ez inkább azokra igaz, akiket végig anyagilag támogatnak a szülők. Hogy is mondjam, talán jogosnak érzik, hogy ők döntsenek a leendő menyük személye felett.
De a mi esetünkben nem volt kérdés. Az édesapja rögtön elfogadott, sőt az első perctől kezdve büszke volt hogy európai a fia barátnője. Férjem azt mondja, apósom egyébként is mindig kedvelte a külföldieket, szóval őt nem volt nehéz megnyerni. Anyósom más más tészta, ő tartott kissé attól hogy nem lesz ennek jó vége. Talán azt hihette, hogy nem kedvelem igazán a fiát, és csak ki akarom használni. De mára már ő is látja, hogy mindketten komolyan gondoljuk, és ő is elfogadott, sőt. Amikor teheti akkor ajándékokat is küld Nekem. Úgy szeretem őket, mintha a saját szüleim lennének!
Az én szüleim szintén az első perctől kezdve nagyon befogadóak voltak. Hogy is mondjam, szavak vagy közös nyelv nélkül is megérzi az ember az őszinte szándékot, ami ott volt/van a férjem szemeiben. Persze nem mondom hogy nem volt kissé poénos, amikor a kis házunk konyhájában a kis sámlira leültették a dél-koreai fiút XD
Az esküvőnk nagy esemény volt. Mert akkor találkozott a két család először, és talán utoljára is, mivel az ő apja és az én szüleim is olyan betegséggel élnek,a mi nem teszi lehetővé hogy egy ekkora utat kibírjanak.