Apró, hétköznapi dolgok amiken meglepődtem Koreában járva.

Tudom, hogy ti is szívesen olvastok érdekességeket Koreáról és a koreai emberekről. Mert valóban óriási a kulturális szakadék a két nemzet között, és ez bizony néha egy igen apró hétköznapi dologban is megmutatkozik. 

2019 január-februárban Koreában jártunk a családdal. Összesen 40 napig tartózkodtunk kint, és én szorgosan jegyzeteltem ezeket az "érdekességeket", hogy utána majd meg tudjam osztani veletek. Hát íme!

1. Ki fizet a végén?

Több alkalommal is étteremben ettünk a kint tartózkodásunk alatt. Hol barátokkal, hol rokonokkal találkoztunk, volt hogy csak mi hárman csavarogtunk valamerre. Ezalatt többször is megesett, hogy a kellemesen töltött időnk alatt egyszer csak a hátunk mögül hangos vitatkozást hallottunk. No persze nem olyan "tányér földhöz csapkodós" veszekedést. Jobban hasonlított egy civakodáshoz. 
Hamar megérdeklődtem a férjemtől, hogy mi a "baj"? 
- Semmi.. - válaszolta - csak azon vitatkoznak, ki fizessen?

Ugyanis mindenki fizetni akar. Ez egyfajta módja a "nagylelkűség" kimutatásának. De egy percig se higgyük azt, hogy olyannyira fel vannak vetve pénzzel, hogy még a szomszéd asztak fogyasztását is boldogan finanszíroznák. Nem.. 
Arról van szó, hogy meg akarják mutatni, hogy mennyire nagylelkűek. 
Ezt a "Ki fizet a végén?" meccset az apósom és a férjem nagynénje is lejátszotta egymással. Míg ők hevesen vitatkoztak és lebegtették a pénztárcájukat, a férjem teljes lelki nyugalommal és határozottan felállt és azt mondta: Hagyjátok már abba, én fizetek.. - és azzal már ment is rendezni a számlát. 

Valahogy úgy éreztem, akár hányszor előfordult ez a jelenet az evés végéhez közeledve, hogy ez már - már elvárt procedúrája az éttermi evésnek. És van, hogy elég hangosan veszekednek, hogy a másik asztal is jól hallhassa. Tényleg egy ilyen : "Meg akarom mutatni, milyen nagylelkű vagyok.."-ot éreztem benne. 
Persze nálunk, magyaroknál is előfordulhat hasonló kedveskedő kis "vita" de korántsem ölt akkora méreteket, mint náluk.  Nagyon jó dolog az adni akarás, de néha már egy kicsit cikinek éreztem a "felesleges" műsort.

2. Parkolás

Koreában az utcákon ingyen lehet parkolni, mindenhol. Persze sokszor nehéz parkolóhelyet találni, de ha az utcán parkolunk, nem kell parkolóórát keresnünk. Nem fogunk találni. Mindenki ott áll meg ahol tud, és akar.
A nagy shopping mall-okban, mint az Emart, a parkolóházban való parkolásért szintén nem kell fizetni, amennyiben egy bizonyos értékben vásárolunk a shopping mall-ban bárhol. A vásárlás során a fizetéskor kell az autó rendszámát bediktálni a kasszásnak. 

3. Számolás az ujjakon

A magyarok - és bizonyára más nemzetek is - az ujjukon való számoláskor az ujjakat ökölbe szorítják, és az ujjaikat kifelé nyitva számolnak. A koreaiak nem. Ők fordítva csinálják. Ők nyitott ujjakkal kezdenek számolni és minden számolásra egy ujjukat "becsukják". 
Ezt először a férjemnél vettem észre, már nem is tudom mit számoltunk.. csak arra emlékszem hogy míg én 3-at mutattam - azaz 3 ujjam volt "kinyitva" neki a gyűrűs és a kisujja volt csak "kinyitva", és nem értettem hogy ez milyen számot akarna jelenteni... XD

Aztán az Emartban is láttam, amikor velünk szemben haladó két koreai hölgy beszélgettek és a beszerzendők listáját ismételték át az ujjukon is számolva. Ők is "befelé" csukták az ujjukat.

4. Esküvői ruhaválasztás

A mi esküvőnk 2016-ban volt. A férjem szeretett volna eljönni velem ruhát választani, amin meghökkentem. Hiszen ki látott már olyat, hogy a vőlegény az esküvő előtt már látja az arát a menyasszonyi ruhában, sőt mi több. Ő választja ki számára, hogy melyik ruha legyen rajta a nagy napon? 

Nálunk balszerencsének tartják, ha a vőlegény "idő előtt" megpillantja álmai hölgyét a fehér ruhában. A koreaiaknál azonban ez teljesen máshogy néz ki.

Busanban voltunk, amikor a kis apartmanunk tévéjében egy műsor ment, amiben éppen esküvőre készült az ifjú pár. Közösen mentek el kiválasztani a ruhájukat. Mert Koreában így szokás. A vőlegény végignéz egy ruhabemutatót azokból a ruhákból, melyek szóba jöhetnek a menyasszony számára. Még most is furcsa számomra, mert annyira erősen él bennem a "hiedelem", hogy balszerencse ha a vőlegény korábban látja a ruhát. 

5. A koreai lottó

Koreában a Lottót minden szombaton húzzák. Itt  6 számot kell eltalálni 45-ből. A szelvényen a kiválasztott számokat feketével besatírozzák - nálunk ugye X-et tesznek általában - vagy lehet gépi számokat is választani, ebben az esetben a rendszer automatikusan generál 6 számot. 

Egy játékmező ára 1000 won - kb 250 ft, egy szelvényen pedig összesen 5 játékmező van.

Apósom minden héten játszik, és azt mondta a férjem hogy nagyon sokan teszik próbára a szerencséjüket hétről hétre Koreában. Gyakorlatilag nincs olyan hét, hogy ne találná el valaki a 6 számot, ezért sokan azt gondolják, hogy az egész játék meg van bundázva, és már számok kihúzása előtt "megvan a nyertes".  Nem hiszem hogy erről van szó, csupán arról, hogy rengetegen játszanak. 

Készítettem egy képet a saját lottószelvényemről, de az istenért sem találom.. :(

Remélem hogy tetszett nektek ez a bejegyzés. Hasonlóval hamarosan jelentkezem, ugyanis még van jó pár érdekesség, amit összeírtam. 

Köszönöm, hogy benéztél, várlak vissza legközelebb is!

Üdv:
Mrs Kim alias Orsi

Üzennél nekem? Itt megteheted:

Korábbi bejegyzések: