Megpróbálok azokra a különbözőségekre fókuszálni, amik a koreai és magyar kultúra találkozásánál jöttek elő. 

Bár bevallom őszintén, mivel Budapesten élünk ezért leginkább magyar mintákat követünk. 

Miután hazajöttünk a kórházból igen nehéz volt számomra. Gondoljatok bele... a testem teljesen megváltozott, fájdalmaim voltak a gátmetszés miatt, alig bírtam felállni, leülni, feküdni.. és Dani óránként cicizni akart. A tejemmel is voltak gondok. Isten nem áldott meg túl nagy keblekkel. És persze, jön a sablon szöveg, hogy kis mellből is ugyanúgy lehet szoptatni. Hát azért elmondanám mindenkinek, hogy ez nem teljesen igaz. Mert bár tej az van, de nagyon nehéz találni egy kényelmes pozíciót ami a babának is meg a mamának is jó. Azt hittem leszakad a hátam. 

Aztán úgy alakult, hogy abba kellett hagyjam a szoptatást és átálltunk tápszerre. Őszintén bevallom én örültem neki. Onnantól gyorsabban regenerálódtam, Dani sem volt éhes folyton, és könnyebb volt bárhová útnak indulni. 

Ezúton is tiszteletem minden anyuka előtt, aki szoptat.. nekem ez nem jött össze.

Koreában egyébként sok nő nem akar szoptatni, mivel a hiúságuk félti a mellük formájának elvesztését. Inkább lefejik a tejet, mert az vitathatatlan hogy az anyatej a legjobb a babának. De nézzétek, Dani makk egészséges tápszeresen is, és a súlya is teljesen rendben van. 

Bébidolgok innen - onnan

Danira várva természetesen beszereztük az alap dolgokat, amire úgy gondoltuk hogy szüksége lehet. Hát már itt ellent ment a magyar felfogásom az ő koreai felfogásával. 

1. kiságy 

Szerinte teljesen felesleges, mert úgyis közöttünk fog aludni jó darabig. Nem szerettem volna feláldozni 3 évre a kellemes együttléteket, én ragaszkodtam a kiságyhoz. 
Aztán azt mondta: tégy, ahogy akarsz! 
Ha Koreában lettünk volna, lehet én maradok alul. De a legtöbb esetben a férjem azt mondja, tégy ahogy jónak látod (még akkor is ha ő nem úgy döntene) és támogat benne. 

Sokat böngésztem, milyen kiságyat vegyek. Aki nem tudja, annak elmondom, hogy két méretben létezik. 60x120 és 70x140. 
Én nagyon megfontoltan szoktam vásárolni. Nagyon sok mindent mérlegelek, és hát egy gyerek nem kevés pénzbe van. Gyorsan elkölt az ember hipp hopp százezreket is ha nem figyel. 
A lényeg.. a nagyobb ágyat választottam. Nah akkor azon vitatkoztunk, hogy miért ilyen nagy ágyat rendeltem? El fog benne veszni a gyerek!

Valóban, eleinte nagynak tűnt egy olyan kis 3,5 kg-os gyereknek. Akkor kicsit szégyelltem magam, hogy talán rosszul döntöttem és neki volt igaza. De most látom csak igazán, hogy nagyon is jól döntöttem. Dani nagyon gyorsan nő (mint minden gyerek). Ráadásul Krisztusi pózban előszeretettel alszik, széttárva a karjait. Ha a kisebb ágyat veszem, tutira beütötte volna a kis kezét. 

Aztán, hogy mégse nekem legyen igazam.. 

Vett egy matracot, amit az ágyunk és a kiságy közé teszünk le minden este. Gyakorlatilag ez az "ügyeletes" ágya. Vagyis azé, aki felkel éjszaka Danihoz. Egyébként ez egy nagyon jó ötlet volt! Hol én, hol apa alszik ott, és a másik ki tudja magát pihenni. Persze leginkább az én helyem, de hála istennek Dani nagyon jó baba, mert szinte átaludja az egész éjszakát. Eleinte kellett csak felkelni hozzá 2-3x éjszaka. Most hogy Dani nagyobb, van hogy azon játszik. 

2. babakocsi 

Katasztrófa! Azt hiszem ezzel a szóval jellemezné a babakocsinkat, ami azért nem olyan vészes ám, csak hát ő valami sokkal modernebbet, multifunkcionálisabbat, valami.. sokkal koreaisabbat szeretett volna. De mivel az utolsó pillanatra hagytuk ennek a beszerzését, amikor a nagy hasam már igen csak korlátozott bármilyen helyváltoztatásban és ő is folyton dolgozott, nehezen találtunk olyan napot amikor el tudtunk menni közösen megnézni, mi a kínálat? 

Bevallom őszintén, nekem sem az álom ez a babakocsi, de a felhozatalból, amit láttunk ez volt az ami kezelhetőségre nekem kézre esett. És végül is ez volt a lényeg, mert én tologatom.

Ennek a beszerzését - így utólag - még későbbre is hagyhattuk volna, mivel amikor Dani született hideg is volt, és egészen kicsinek még nem vittük ki egyáltalán.

3. pelenkázó

A kiságyra, egy merev pelenkázót vettem. Természetesen ezt sem értette miért.. szerinte a nagy ágyon vagy a kanapén is lehetett volna pelenkázni. Nah jah... mikor leülni is alig bírtam, nem hogy hajolni. 
Aztán ennek a hasznosságáról is rövidesen megbizonyosodott - mivel ő is elég derékfájós.

4. fürdetőkád

Hát ez nem volt nagyon kérdés számomra, mivel csak zuhanykabinunk van, a csap alá meg nem akartam dugni a gyereket XD

5. babaruhák

Olyan szerencsétlen helyzetben voltunk, hogy egyikünk oldaláról sem volt olyan rokon, ismerős vagy barát, ahol nemrég született kisbaba. Ilyen módon nem kaptunk használt ruhákat sehonnan sem. Néhány darabot kaptunk újonnan ajándékba aminek én nagyon örültem.

Nagyon élveztem mikor kézen fogva együtt elmentünk Daninak ruhákat vásárolni. Emlékszem korábban amikor ruhát néztünk saját magunknak mindig megnéztük a babarészleget is. Már akkor azon járt az agyunk, hogy szeretnénk kisbabát. Sőt.. ő volt az aki ezt először nyíltan ki is mondta nekem egy ilyen nézelődős napon.

Koreából hozott dolgok:

Koreából hozott néhány darabot, amiből volt olyan ami szerintem nagyon hasznos volt, és olyan is ami teljesen haszontalan. Nézzük:

- Kis kesztyű: nagyon hasznos az első hetekben, mert a baba összekarcolhatja magát. Persze kis zoknit is húzhattunk volna a kezére, de mivel Koreából hozott kis kesztyűt ez nagyon praktikus volt. Lehet hogy itt is lehet ilyet kapni, ami nekem különösen tetszett benne, hogy gumirozott, ezért nem esik le a kis kezéről, de nem is szorítja el. Ezt nagyon sokat használtuk az elején.

- ez meg mi a szösz: ne kérdezzétek, nem tudom mi a neve, de ehhez nagyon nagyon ragaszkodott a férjem, merthogy ez állítólag jót tesz az újszülött babák tartásának. Hasonlót lehet venni nálunk, és ha jól tudom alvózsáknak hívják. Abban más, hogy annak nincs ujja.

Ennek - mint a képen látjátok - van. A baba "pillangó" pózban tartja benne a karjait - azt mondják ez egészséges... hát szerintem inkább marha kényelmetlen. Koreából megrendeltük, mert a férjem ragaszkodott hozzá, de egy azaz egyetlenegy alkalommal volt benne Dani, utána akkorát nyúlt, hogy már nem fért el benne a kis karja XD Mellette a fentebb említett kis kesztyűk.

- koreai babaruhák: Aranyos , elől megkötős ruhácskák. Érdekesség hogy csak felső, nincs alja. Apa azt mondta azért, mert ott egyszerűen alul csak a pelenka van. Szerintem a body ennél sokkal praktikusabb, és egyszerűen nem tudtam úgy Danira adni ezeket a ruhákat hogy ne legyen melege, vagy ha csak ezt adtam akkor meg alul volt öltöztetve szegény. 

De apa nem bízta a véletlenre, mert vett egy body-t is Koreában!

80-as méretben, amit majd 1 évesen tudunk használni XD

- baba zsebkendő: Valójában ez egy kis textilpelenka, de nem a nálunk megszokott méretben, hanem zsebkendő nagyságban. A férjem 40 darabot vett belőle, és bevallom eleinte nem értettem a dolgot. Hogy mire fog ez nekünk kelleni?

Hát most hogy Dani már 4 hónapos, rájöttem!

Ez a legesleghasznosabb dolog amit Koreából hozott a férjem. Dani állandóan nyálas, jön a kis foga hamarosan. Ezzel a zsebkendővel törölgetjük az arcát, fürdetéshez is be lehet vetni, sőt etetéshez is. És éppen a sokoldalúsága magyarázza, hogy bizony ebből sok kell. Környezetkímélő mert nem kell eldobni, ki lehet mosni (mint látjátok a képen a miéink is megvannak már gyűrve - ez csak azért mert valóban sokat használjuk).

Van belőle egyszerű fehér, és mintás is.

- Swaddle kendő: Mi magyarok még mindig le vagyunk ragadva a "textilpelenkánál". Amikor megláttam a fent említett zsebkendőt, annál már csak ez lepett meg jobban. Ez is egy textilpelenka anyag, de a zsebkendővel ellentétben ez olyan nagy mint 4 db textilpelenka együttvéve! 

Már kételkedem abban, hogy náluk olyan méret van e egyáltalán mint nálunk? 

Persze ismeretlen volt számomra, de nagyon megszerettem! És azt kell mondjam, ezt is és a zsebkendőket is napi szinten használjuk, a magyar textilpelenkával ellentétben, amit csak orvoshoz menetelkor viszek. 

Szóval, ez egy olyan kendő, amibe elméletileg be is bugyolálhatnánk a babát, persze csak kb 2 hónapos koráig, mert utána úgyse maradna meg benne. Viszont nagyon jó leteríteni a baba alá, hogy ne közvetlenül a kanapén feküdjön, de hasznos pl a babakocsira terítve napellenzőként is, mivel tényleg jó nagy a mérete. És a mintája is irtó cuki! Imádom! Nagyon hasznos!

Gyermekorvos választás

Már a terhesség 36. hetéig meg kell jelölni azt a gyermekorvost, akihez a baba tartozni fog. Mi az I. kerületben lakunk, ezért itt a környékben néztem szét. A mi gyermekorvosunk Dr. Stenger Annamária, végtelenül kedves hölgy, nem mellesleg 4 nyelven beszél. Ez fontos volt számomra, hogy ha úgy alakulna hogy apa egyedül megy Danival az orvoshoz, akkor is megértse miről van szó. 

Oltások - Nem tudom, hogy Koreában hány oltást és mikor kapják a babák, de nálunk igen sokat kapnak. Apa csak pislog, hogy már megint döfik szegény gyereket. Nálunk kapnak pl ROTA vírus elleni védőoltást a babák, de ez nem kötelező oltás. A ROTA vírus a babákra különösen veszélyes lehet, nagymértékű vízvesztéssel és ezáltal kiszáradással járhat. Ha a szülők kifizetik, és hozzájárulnak csak akkor kapja meg a baba. Nálunk az I: kerületben az önkormányzat támogatja ezt az oltást. A férjem teljesen rám bízta ennek a kérdését, mondván: ő ezt úgysem tudja intézni. 

Érdekességek:

A férjem mindig elmondja, ha valami számára megütközőt tapasztalt. Most két ilyet is említett, mikor a Margitszigeten sétáltunk. 
Az egyik hogy, odaszaladt hozzánk egy kisfiú, szerintem olyan 3-4 éves lehetett. Benézett a babakocsiba, tetszett neki Dani. Az anyja próbálta elhúzni onnan az egyik kezével, míg a másikban a cigijét tartotta. Miután elmentek, a férjem felciccent.

Ez Koreában sosem fordulna elő... egy anya gyerekkel, miközben cigizik?? Azt mondta, egyből elvinnék a rendőrök.

A másik hogy, szaladgáltak a gyerekek nem messze tőlünk, és milyen a gyerek ha szalad? Hát elesik. És már máskor is láttunk kisgyereket aki megbotlott, elesett. A férjem csodálkozva mondta hogy Koreában ha elesik egy gyerek egyből elkezd sírni, még ha kicsit ütötte meg magát akkor is. Ezzel ellentétben ő még egyetlen egy magyar gyereket se látott sírni, pedig volt amelyik elég nagyot esett. És én is visszaemlékeztem, az utóbbi időben sokat járunk parkba Danival, és a gyerekek akik elesnek, egyből felállnak és mondják -  jól vagyok, semmi baj. 

Szóval kemények ezek a magyar gyerekek!

Egyelőre ennyit. De lesz még sok érdekes dolog, gyerek nevelésről, úgyhogy várlak vissza Benneteket! :-)

Üdvözlettel:

Mrs Kim alias Orsi