Nem mindennapi születésnapi ünnepség Koreában, koreai módra.

Dani születése után gyakran mondogatta a férjem, hogy : "Nah majd ha a Dani EGY éves lesz..." 
Nem igazán tudtam elképzelni, hogy mire gondol. Persze, bizton állíthatom, hogy amikor a nőből anya lesz, onnantól kezdve a gyermeke születésnapja - meg úgy egyáltalán bármi, ami a gyerekkel kapcsolatos - fontosabb lesz a sajátjánál. Így természetesen én is izgatottan vártam, azt a bizonyos január 22-i napot. 

Még mindig nagyon tisztán él bennem az emlék arról a napról, amikor megszületett. Ahogyan a férjem ujjait szilánkosra törtem, vagy ahogy félhullán bepötyögöm a mobiljába hogy : SZŐ-LŐ-CU-KOR... hogy tudja, mire van szükségem a patikából. 

Biztos vagyok benne, hogy ha Dani születésnapját Magyarországon ünnepeltük volna, akkor is emlékezetes lenne az a nap. De apa ragaszkodott hozzá, hogy Koreában ünnepeljük és nyomós érvekkel támasztotta alá, mint például:
- az esküvőnk Magyarországon volt, ahol az ő családtagjai, rokonai nem tudtak részt venni.. Most rajtuk a sor, hogy egyáltalán találkozzanak velem és Danival.
- az édesapja igen beteges, nem tud utazni. Nagyon várja, hogy láthassa Danit az egy éves születésnapján.
- Koreában hagyománya van az első születésnap megünneplésének.

Az előkészületek

Én egy percig sem tiltakoztam, sőt. Izgatottan vártam, hogy eljöjjön a nagy nap. Azonban onnantól kezdve, hogy az ünnepség Koreában lett megrendezve, minden ezzel kapcsolatos szervezés a férjemre maradt. Már hetekkel a kiutazásunk előtt bújta a koreai honlapokat ezzel kapcsolatban. Az egyik nagy kérdés, a rendezvény helyszíne volt. 

A férjem a gyerekkorát Suwon-ban töltötte, a legtöbb rokon a környékben él a mai napig. Alapos kutatómunka után végül két rendezvényszervező céget mutatott nekem a laptopján, hogy válasszam ki melyik legyen. 

Mindkettő igazán megnyerő volt. Az egyiknek a rendezvényterme különösen megtetszett ezért én arra szavaztam. A férjem Kakaotalkon felvette velük a kapcsolatot, de közölték, hogy arra a hétvégére, amikorra foglalnánk, már teltház van. Ez volt kb 2 hónappal az esedékes nap előtt.

Ezért végülis 1 héttel később került megrendezésre a "buli", de abban a teremben, amit én választottam.

Zenés videó a születésnapra

A másik dolog, amit már jóval a nagy nap előtt elkezdett a férjem intézni, az a zenét slideshow. Nem igazán értettem, hogy mi ennek a célja, de a férjem elmagyarázta. 

Az első születésnapon a meghívott rokonok, barátok, ismerősök az ünnepség kezdetén közösen végignéznek egy rövid kisfilmet az ünnepelt gyermekről. Ezt a videót az eltelt egy évben a babáról készült képekből, videókból vágják össze. A videóban fontos információkat is belecsempésznek a gyerekről, mint például, hogy hány kilóval született, milyen hosszú volt, mi a vércsoportja. Ezeket az információkat érdemes megjegyezni a vendégeknek, ugyanis a "buli" során mintegy kvízjáték részeként a "showman" - aki levezényli az egész rendezvényt -  visszakérdezheti, és ajándékot ad a helyes megfejtőnek. 

Általában a rendezvény szervező helyszín  - mintegy csomag ajánlat részeként - a videó készítést is vállalja. Így volt ez a mi esetünkben is.

Ehhez elküldenek egy linket, ahol ezernyi sémából lehet kiválasztani, hogy milyen témájú legyen a  videó - mi legyen a háttérzene, milyen betűtípusok, milyen animációk jelenjenek meg. Gondolhatjátok, hogy ebből kifolyólag tengernyi a lehetőség. Szerintem nincs is annyi türelme az embernek, hogy az összeset végignézze. 

A választott sémához el kell küldeni a fényképeket és a videókat. Amikor elkészül, előzetesen elküldik, hogy meg tudd nézni. 
Az egyedüli rossz ezzel kapcsolatban, hogy a videó megrendelése és elkészítése jóval az első születésnap - általában 2-3 hónappal előtte - történik, így maximum 9-10 hónapos korig készült képek és videók lesznek benne a kisfilmben. 

Meghívó a születésnapra

A meghívás igen egyszerű formában - online történt, és nem csak azért, mert akkor még Magyarországon tartózkodtunk. A meghívó gyakorlatilag egy olyan link volt, ami tartalmazta a meghívó szövegét, és ezt Kakaotalkon küldte el a férjem az összes meghívottnak. 

Papír alapú meghívó egyáltalán nem volt. Ezt kicsit furcsálltam, mivel Magyarországon a hivatalos formája a meghívásnak egy szép papír alapú meghívókártyával, képeslappal történik. 
Kivitelezhető lett volna a mi esetünkben is egy effajta meghívás - a sógorom Koreában biztosan postára adta volna az előre megrendelt meghívókat - de a férjem azt mondta, hogy már egyáltalán nem divat papír alapú meghívót küldeni. Mindenki Kakaotalkon küldi el a meghívást, mert sokkal egyszerűbb, és ha a vendégnek kérdése van - pl, hogyan tud a környékben parkolni, vagy bármi.. akkor azonnal meg is tudják beszélni. 

A törölköző

Csak akkor, amikor már Koreában voltunk, mondta a férjem, hogy még törölközőt is kell rendelni. 
- Miért? - kérdeztem.

- Mert a születésnapi bulin hímzett törölközőt illik adni a vendégeknek. - mondta, és az "illiket" azt értsétek úgy, hogy "kell". Muszáj. Mindenki ad. És mindenki törölközőt ad.. Talán azért, mert a törölköző hasznos egyben szép ajándék, ki tudja? De az biztos, hogy ez már régóta így van, mert a férjem 4 évvel ezelőtt a barátjának a kisfia születésnapi buliján is egy törölközőt kapott. A mai napig megvan és használjuk. 

Törölközőt is rengeteg cégtől lehet vásárolni felhímezve. Dani 2018-ban, azaz a kutya évében született, ezért 2019-ben, akik az első születésnapot ünneplik, azoknak csupa kutyás emblémából választhatnak, ami a gyerek neve és a dátum mellett még felkerül a törölközőre. Az egyik aranyosabb, mint a másik, tényleg nagyon nehéz volt eldönteni, melyik legyen. 

A mi esetünkben kissé korlátozva voltak a lehetőségek, ugyanis mindössze 1 hét állt a rendelkezésre, hogy elkészüljön és kiszállítsák, míg a legtöbb cég a gyártást két hetes határidővel vállalja. No de nem kell kétségbe esni.. Koreában "semmi" sem lehetetlen.. természetesen találtunk olyan céget, akik hétvégén is hívhatók voltak és 5 napos határidővel dolgoztak. 

A törölközőket 4 színben rendelte meg a férjem. Én igazából csak fehéret szerettem volna, de ő választott még másik 3 színt mellé. A törölköző díszcsomagolását is megválaszthattuk. A szalag színét, a doboz stílusát, mindent.. Szóval igazán szép kis csomagok lettek végeredményben. 
A lenti fotó jóval a rendezvény után, a megmaradt darabokról készült otthon. 

A tombola ajándékok

A  megérkezésünk után hamarosan a férjem elmagyarázta, hogy a születésnapi partyra vásárolnunk kell még 5 db ajándékot. A rendezvény szervező helyszín kérte, ugyanis a műsor részeként ezt a vendégek között ki fogják sorsolni. 

Az egyik ajándék természetesen a pénz volt. A pénznek "kellett" lennie. 

A maradék 4 ajándékon törtük a fejünket. Nekem nehezebb volt, hiszen fogalmam sem volt, hogy mekkora értékben, illetve milyen jellegű ajándékot szokás náluk ilyenkor adni. Félve mondtam a javaslataimat a férjemnek:
- ágynemű? .. - ugyanis Koreában annyira, de annyira jó minőségű az ágynemű, hogy ha lehetne, akkor minden évben hazacipelnék Magyarországra egy garnitúrát XD. Én tutira örültem volna egy ilyen ajándéknak, de a férjem szerint nem volt jó ötlet.

- gyümölcs? .. - olyan sok díszdobozba csomagolt prémium kategóriás gyömülcs és étel (hal, spam) volt kapható az újév miatt. Szerintem ez is szép ajándék lett volna, de a férjemnek nem tetszett az ötlet.

Aztán végül is sikerült egy olyan ötletet adnom, ami megvalósult. 
-2 üveg vörösbor dugóhúzóval díszdobozban

A többi a férjem ötlete volt:
- párásító
- Emartban levásárolható ajándékutalvány (pénz)
- 2 személyes kerámia étkészlet
- autóban használható levegő tisztító

Ebből még a kerámia étkészlet nekem nagyon tetszett, és talán az volt a legolcsóbb, mégis a legszebb. 

Ezeket az ajándékokat még otthon szépen be is kellett csomagolni. A becsomagolásnál nem voltam jelen, mert Danira vigyáztam, de igen meglepődtem a végeredményen, mert a férjem hihetetlen szépen becsomagolta mindet. :O Pedig sosem láttam még előtte semmit sem becsomagolni. 

Hanbok ruhapróba

A csomagajánlatban tartalmazta a rendezvény napjára a hanbokot is, amit Daninak, Apának és nekem kellett viselni. Ez szintén hagyomány. A meghívottaknak nem kell különösebben kiöltözni, de az ünnepelt baba és a szülei hanbokot viselnek, Ezt a rendezvény előtt elmentünk kiválasztani és felpróbálni. Mivel csupán 3 nappal a rendezvény előtt mentünk, így valamivel kevesebb ruhából tudtunk választani, hiszen sokan már hónapokkal előre lefoglalják. 
Két koreai hölgy készségesen mutatta, hogy miből tudunk választani. Mindenből a baba méretet mutatták be, így láttuk kicsiben a ruhákat előre. Azt mondták, gyakorlatilag az Anyától függ, hogy mit visel majd a Férj és a Gyermek, ugyanis a Nő ruhájához tartozó szettet fogják odaadni. Magyarul Tőlem függött az, hogy mit visel majd Dani és Apa. Éppen ezért Én voltam az, aki először felpróbálta a kiválasztott ruhákat.

4 féle hanbok volt, ami nekem igazán tetszett a bemutatottak közül. Végülis a képen is látható kék-fehér mellett döntöttem, azt hiszem helyesen. Sokan választanak baba rózsaszín és egyéb halvány paszteles színeket, ami szerintem is gyönyörű, és ha lehetőségem lett volna, valószínűleg én is azt választottam volna. DE.. nagyon örülök, hogy mégis inkább egy ilyen élénkebb színű ruhánk volt. Szerintem Daninak remekül állt a kék, nem csak azért mert fiú. És Apán is nagyon tetszett nekem ez a szín. 

Annyit kértek, hogy a hanbok alatt viseljek testszínű melltartót, alul pedig harisnya, vagy leggings lehet. A ruhához egy fehér színű cipőt is kaptam, ami leginkább egy magassarkú papucshoz hasonlított és nagyon kényelmes volt. A hajamat és a sminkemet is ott készítették el a "buli előtt".

A rendezvény helyszín

Mint mondtam, az első emeleten a ruhát adták és a sminket- frizurát készítették el. Felette lévő emeleten pedig a rendezvénytermek voltak, illetve a büféasztalos étkező. 
A liftből kiszállva egy fogadó terembe értünk, ahol volt egy gyönyörű zongora. Ezt azért jegyzem meg, mert én 12 évig jártam zeneiskolába és tanultam zongorázni, ezért nagyon a szívemhez nőtt ez a hangszer. Szintén itt volt egy sarok berendezve fotózkodásra, ahol plüss mackók voltak - sajnos Danit nem tudtuk itt lefotózni mert megijedt a maciktól. 

Innen egy nagy terembe mentünk át, ahol rengeteg hideg- és meleg étel és ital volt hosszú büféasztalokon. Nem csoda, hiszen mind a 4 család meghívottjai innen fogyasztottak. A vendégek egy színes, kör alakú matricát kaptak a kézfejükre vagy a ruhájukra - a szín alapján különböztették meg, melyik családhoz érkezett, a miénk volt a zöld - ugyanis a vendégeink fogyasztását ez alapján kellett fizetnünk. 

Innen bal kéz felé volt egy folyosó, ahonnan 3 rendezvényterem nyílt. A miénk volt a középső. 
Az ajtó mellett volt egy ledes képernyő, amin Daniról volt egy kép, illetve a neve és a szülei neve. 

A bejárattal szemben egy asztalon az alábbi fotón látható dekor volt elrendezve : képek Daniról, a jókívánságos poharak, tombola sorszámok, nem messze tőle pedig - ami a képen nem látszik - az általunk rendelt díszdobozos törölközők szépen feltornyozva. 

Születésnapi lakoma

Vendégként ez az egyik legizgalmasabb, és legjobb része az egész eseménynek. Hogy mit lehet enni? Mert ugye az hogy mennyit.. az korlátlan. 
De Mi, mint ünnepelt család ebből a lakomából nem nagyon részesültünk. Mivel mi voltunk a "főszereplők", mindig a középpontban voltunk. Nem igen akadt olyan nyugodt fél órácskánk, amikor enni tudtunk volna. Így végül is a terülj terülj asztalkámból nekünk nem sok jutott. 
Egy fotózás erejéig azért megnéztük a kínálatot XD

Dani születésnapi tortáját,  - amit Apával ketten vágtunk fel - viszont megkaptuk ajándékba.

Ami szintén az étkezéshez tartozik, és számomra még mindig idegen... hogy a vendégek a megérkezésüket követően egyből a büféasztalhoz mentek, majd elkezdtek enni. Igen.. az ünnepség megkezdése előtt. Így gyakorlatilag -  aki korán érkezett - a műsor kezdetére már jól is lakott. Ezt a live videómban is kifejtettem, hogy én, aki  Magyarországon szocializálódott illetlenségnek tartottam a dolgot de Koreában más a szokás. Ezt a kint tartózkodásunk alatti esküvőn is tapasztaltam, ahova meg lettünk hívva. Ott Apósom gyakorlatilag meg se nézte az esküvői ceremóniát, egyből ment enni. XD

A születésnapi tombola

El kell mondjam előre, hogy kissé nehezen tudtam követni az eseményeket a születésnapi bulin, ugyanis a férjemnek nem volt nagyon lehetősége fordítani nekem. Neki kellett az összes vendéget köszönteni, közben Dani is nagyrészt az ő karjában volt, így érthető hogy rám már nem nagyon maradt ideje. Szóval itt-ott hiányosak az emlékeim, de megpróbálom a tőlem telhető legpontosabban felidézni az eseményeket.

Mint azt fentebb említettem, az egész rendezvény a videó vetítésével kezdődött. (A videót a Mrs Kim Beauty Blog Facebook oldalon meg tudjátok nézni.)

Aztán egy rövid bevezető szöveg után a "showman" nyomott egy kis táncot... nem semmi volt! Még helyből szaltót is csinált!

A műsor további részét jórészt a tombola és az ahhoz kapcsolódó kis játékok töltötték ki. A tombolához először is a vendégek érkezésekor, a bejárattal szemben elhelyezett kis asztalon találták a sorszámokat. 

A "jókívánságos" poharak - én csak így hívom őket a fenti képen láthatók. A szövegek a következőt jelentik:
- pénz
- selyemcérna
- 5 színű papír
- íj
- érme
- ecset

Gyakorlatilag ez egy tombolajáték volt. A lényege, hogy a vendégek kapnak egy sorszámot, amit a fenti 6 pohár egyikébe beledobnak. A fenti fogalmak valójában egy "jókívánságot" jelölnek, amit a vendég a gyermeknek kíván. Így például a pénz a gazdagságot, a selyemcérna az egészséget, az íj a sportot jelképezi. (Sajnos a többiben nem vagyok biztos - mert nem volt aki fordítson nekem -  a férjem nagyon elfoglalt volt, és sok mindent ő sem tud angolra lefordítani, de az ecset valószínűleg a művészetet, az érme a bölcsességet szimbolizálhatja.)  Esetleg aki tudja, az írja meg nekem XD

A játék további része úgy nézett ki, hogy a "showman" megkérdezte először az apát, hogy mit kíván a gyermekének, méghozzá úgy hogy miután tudatta, melyik tárgy mit jelképez, egy tálcán odanyújtotta nekünk, hogy vegyünk el róla egyet. Apa a gazdagságot kívánta - a pénzt vette el, majd megkérdezték tőlem is, én az egészséget kívántam. Végül is Daninak kellett a fenti 6 tárgy egyikét elvennie egy tálcáról. Ő az íjat választotta.

Nah de hol jön képbe a vendégek tombola sorszáma? Mivel Dani az íjat választotta, így azok a vendégek "maradtak játékban" akik az íj feliratú pohárba dobták a számukat. Ha jól emlékszem talán 3-4 szám került be oda. 
Ezek közül pedig további kihívásnak kellett eleget tenni annak, aki pályázott a nyereményre. Itt például egy táncot kellett lejteni, a jutalom pedig a pénz volt. 

A további ajándékok, amiket vásároltunk, szintén kiosztásra kerültek. Volt egy olyan feladat, ahol Danit meg kellett nevettetni mindössze 10 másodperc alatt. Aztán egy olyan is volt, ahol egy Dániel... kezdetű mondatot kellett befejezni gondolkodás nélkül. 
Volt egy olyan is, ahol meg kellett tippelni, hány foga van Daninak?

Ezek a kis kihívások, vagy játékok.. nevezzük akárhogyan, szerintem rendezvény helytől függően változnak. Lehetnek átfedések, de attól függ, mennyire kreatív az adott hely műsorvezetője. 

Aranygyűrűt az ünnepeltnek

Talán az egyik legmeghökkentőbb dolog volt számomra az a szokás, hogy az egy éves ünnepeltnek a borítékban átadott pénz mellett - arany karikagyűrűt ajándékoznak. Gyűrűt nem kötelező minden vendégnek ajándékoznia, de a közelebbi rokonoknak illik. Mi összesen  6 db gyűrűt és 2 arany karperecet kaptunk. Egyszerűen hihetetlen, hogy ezekre a kis giliszta ujjacskákra készítenek ilyen pöttöm gyűrűt. Itt láthatjátok az egyiket, amit az ujjára húztunk. Alatta pedig a teljes "kollekciót" - 1 kivételével, ugyanis azt később kaptuk meg.

Hogy mi lett az aranygyűrűk sorsa? 

Koreában maradtak, ahol a sógorom vigyáz rájuk. Egyelőre emlékbe megtartjuk őket.

Miért ünneplik kiemelten az első születésnapot Koreában?

Jogos a kérdés, hogy vajon a második, harmadik... stb születésnap is hasonló formában történik e? A válasz: Nem. 

Miért?
Nos egyrészt az első születésnap fontosságának a történelemben visszanyúló okai vannak. Mégpedig az, hogy Korea borzasztó szegény ország volt a háború után. Az akkori járványok, betegségek és higiéniás körülmények is valószínűleg hatással voltak a magas csecsemőhalálozásra. Sok gyermek az első születésnapját sem élte meg. 

Éppen ezért, ha a gyermek elérte az első éves születésnapját, akkor "nagy valószínűséggel" átvészelte élete legnehezebb, legveszélyesebb szakaszát, és életben maradt. Ezt pedig kiemelten megünnepelték. 

Persze ma már sokkal jobbak a körülmények. Koreában az egészségügy pedig kiemelten jó. A hagyomány azonban megmaradt.

Az első 100. nap

Az első születésnap mellett az első fordulópont, amikor a babát "ünneplik" az  születését követő 100. nap. Vannak, akik erre is elhívják a családtagokat és közösen ünnepelnek. Nekünk erre nem volt lehetőségünk, mivel Magyarországon lakunk. Azonban még így is, azon a reggelen amikor Dani betöltötte a 100. napját (tehát kb 3 hónapos volt), apukája külön erre a napra vásárolt szép ruhácskába öltöztette és lefotózta, illetve akkor mentünk el először egy családi fotózásra is.

Tehát mindenképpen fontosnak tartotta, hogy meg legyen örökítve ezen a napon. Innentől azonban már kevésbé lett fontos a napok számolgatása. Tehát leginkább az első 100 napig van ennek jelentősége, utána már az éves évforduló számít. 

Most akkor hány éves?

Szintén jogos kérdés. Persze magyarként mindenki egyértelműen rávágja, hogy az első születésnapján egy éves.. micsoda buta kérdés. 
Az igazság az, hogy Koreában már a magzati életet is számítják, így amikor a baba megszületik valójában már egy éves. 
Nem is annyira a hónap és nap számít, mint maga az év, az életkor számításánál. Tehát a következő évben, január elsejével +1 évet kell a gyermek életévéhez adni. Így elméletben Danikánk már 2 éves a koreai számolás szerint. 

Ez akkor tud igen vicces lenni, ha valaki év végén, mondjuk decemberben született. Van is erre élő példa a koreai barátink körében. 
Ott a kislány 2017. decemberben született. Számoljunk csak.. akkor volt 1 éves, a következőévben januártól már 2-nek számít pedig még valójában csak 1 hónapos! 2019-ben januártól pedig már 3 nak!

Hogyan élted meg mindezt magyarként?

Hát... nagyon érdekes volt.  Különlegesnek éreztem magam. Szerencsésnek. Olyan volt, mintha egy néhány órára egy álomba csöppentem volna. Sokszor érzek így az életemmel kapcsolatban, amiért minden percben hálás vagyok.

Sokan megbámultak, persze nem rosszindulatúan, inkább érdeklődően. Éreztem a figyelő tekinteteket a hátamon, ami egyrészt büszkeséggel töltött el, másrészt néha feszélyezve éreztem magam amiatt, hogy nem vagyok koreai. 

Sajnos a férjem távolabbi rokonaival sem tudtam önfeledt cseverészésbe kezdeni, mivel a koreai nyelvtudásom ehhez még igen kevés. Ráadásul az állkapocsműtétem miatti frusztráció is munkálkodott bennem, máskülönben biztosan többet vigyorogtam volna. 

Szerettem volna tudni, mi zajlik körülöttem az ünnepség alatt. Mert voltak pillanatok, amik igen mókásak voltak a nyelv ismerete nélkül is, de biztosan jobban élveztem volna, ha megértem például a játékokat előre, és nem csak utólag esik le. 

De mint Anya, mindez cseppet sem zavart.. mivel számomra Dani a fontos. Az ő arcát figyeltem, az ő rezdülését néztem. Továbbá nagyon jó érzés volt, amikor néhány szót szólhattam a koreai vendégsereghez koreaiul, és teljesen el voltak ámulva tőle.

Tudom, kissé hosszúra sikeredett ez a bejegyzés. Gondolhatjátok, hogy egy ilyen esemény hatására rengeteg új inger ért, amit nehéz utólag átadnom, de remélem, hogy azért sikerült egy átfogó képet mutatnom erről a napról. 
Szívesen várom a véleményeteket, esetleg kérdéseiteket ezzel kapcsolatban. 

Köszönöm, hogy a blogomon jártál. Várlak vissza legközelebb is!

Üdvözlettel:
Mrs Kim alias Orsi

Üzennél nekem? Itt megteheted:

Korábbi blogbejegyzések: