A koreai férjemnek sok esetben más elképzelései vannak a gyereknevelésről, mint nekem. Ezek közül szedtem össze néhányat. 

Amíg Dani egészen kicsi volt, nemigen voltak kiütköző különbségek közöttünk a gyermeknevelés területén. Azt figyeltem meg azonban, hogy ahogyan cseperedik, felszínre kerülnek nézetek, amikben nem értünk egyet. Dani most 8 hónapos, és bár azt kell mondjam, hogy egyetlen nézeteltérésből sem lett veszekedés - maximum a másik fél bosszankodott egy sort aki alul maradt a "vitában"- mégis érdekes őket megemlíteni. 

A felhozott példák nem "általánosak", vagyis nem mondhatom hogy azok, hiszen nem tudom hogy más koreai-magyar családnál is előfordultak e . Vagy bármilyen vegyes nemzetiségű családnál előfordulnak e. Így tehát csak az általunk megélt dolgokról tudok írni, a személyes tapasztalatomról. 

1. Melege van kontra fázik

A 8 hónap alatt Daninak egy megbetegedése volt, lázzal, köhögéssel és orrfolyással az őszi nátha szezonban. Szerintem 8 hónap alatt ez az egy megbetegedés nem is olyan rossza arány. Valahol azt olvastam hogy a babák az első évükben 6-8 x lesznek náthásak. Aztán persze ki tudja, ennek mennyi valóság alapja van. 

Nos, Dani születése után hamar észrevettük, hogy ő nem igen szereti a túl meleget. Folyton izzadt a kis talpa, tenyere, tarkója. Így mindig odafigyeltünk, hogy ne öltöztessük túl. Ahogy azonban hidegebbre fordult az idő, már rétegesebb öltöztetésre volt szükség. 
Én egy judo-birkózást követően nagy nehezen felöltöztettem Danit, Apa a következő pillanatban levetkőztette. Hivatkozva arra, hogy melege van.. és ha ez nem lett volna elég, még egy kis ventilátorral is meglegyezgette szegény gyereket. 

A legnehezebben a sapka használatával vagyunk. Én ragaszkodom hogy hordja ha kimegyünk - már annyi félét megvásároltam - apa meg folyton leveszi a fejéről. 

Mindig rosszallóan néztem, hogy azért most már nem nyár van. Elindult egy csendes háború közöttünk. Én öltöztettem Danit, ő levette, én visszaadtam, ő levette. 
Persze a nap nagyobb részében Dani velem van, ezért végérvényesen mégis csak az én akarom érvényesült többször. 

2. Álljon, ha állni akar

Dani korához képest viszonylag korán felállt. Iszonyatosan izmos kis lábai vannak, amit nem csodálok, mert nagyon sokat rugdosott vele már születése óta. Gyakorlatilag olyan szinten kidolgozta a lábában az izmokat, és olyan kíváncsi volt, hogy mit látna ha magasabban lenne, hogy már 6 hónapos korában állandóan felkapaszkodott. 

Apa persze nagyon büszke volt rá, és ha csak tehette még rá is segített. Állandóan függőleges pozícióba állította a gyereket. Nekem erről más nézeteim voltak. Szerettem volna ha önállóan tanul meg mindent és ha a mozgásfejlődése nem ugrik át szakaszokat, mint a kúszás és a mászás. 
Egészen 7-8 hónapos koráig bizonytalan voltam abban, hogy fog e egyedül négykézláb mászni, mivel nem nagyon mutatta ennek a jelét. Közben meg a kanapé mellett kapaszkodva meg már tipegett. 

Apa szeretett volna venni neki egy bébikompot is, amiről minden hozzáértő szakember hevesen tiltakozva próbál lebeszélni. Apa meg minden nap rágta a fülem, hogy rendeljem meg, mert Daninak kell! 
Nem hagytam magam. Mindig elmondtam türelmesen, hogy Daninak magától kell, mindenféle ilyen "segédeszköz nélkül" másznia, majd állnia. Ha egy ilyen bébikompba beletesszük, elveszíti az érdeklődését a mászás iránt, és sosem fog mászni, mely kihat az idegrendszer fejlődésére is. 

Szóval rosszallóan néztem amikor felállította, de mivel keveset vannak együtt nem szóltam. Tudtam, hogy napközben Danit arra ösztönzöm hogy minél többet legyen a földön és önerőből próbáljon meg bármit elérni. 

3. Töröld meg a száját!

Eleinte abban sem értettünk egyet, hogy mit egyen a gyerek. Én nem igazán készítettem Daninak semmit, mert néhány próbálkozás után rájöttem, hogy több az előmunka és az utómunka vele, ráadásul korlátozottak az alapanyagaim is. Bébiételbe viszont nagyon sokféle és változatos ételt lehet kapni. 

Apa mindig csak olyat akart neki adni amit az első pillanattól kezdve szeret, én viszont szerettem volna, ha sokféle ízzel megismerkedik. És láss csodát a répát - amit eleinte kiköpött - néhány nappal később gyönyörűen megette. 

Úgy gondolom Dani egész szépen eszik - egyelőre- a szája sem lesz nagyon maszatos. Azonban apa ragaszkodik hozzá, hogy minden egyes kanál falat után letöröljem a száját. Megmondom őszintén nem látom ebben a "miért"-et. Szóval ha én etetem, és apa is jelen van, általában ott figyel egy nedves törlőkendővel és minden egyes falat után törölgeti Dani száját. 

Azt sem viseli, hogy Daninak adok babakekszet, hogy tudja dörzsölni a kis fogát. Ha nem kap, akkor csikorgatja őket XD. Apa szerint ugyanis nem tudja még megrágni - de mint tudjuk ezek olyan kekszek amik a nyállal oldódnak és szétmállnak. 

4. Haptapit mindenhova! 

Amikor Dani elkezdett helyet változtatni, akkor rendeltem a padlószőnyegre szivacs szőnyeget. Miután a nappali nagy részét beterítettük vele, apa további 3 rendelést adott le, így az egész lakásunk egy nagy habtapi játszóházhoz hasonlít XD. Gyakorlatilag a konyha, a mosdó és a fürdő kivételével mindenhol habtapi van, hogy nehogy beüsse magát Dani, ha éppen seggre huppan. 

Én erről azt gondolom, hogy legyen egy olyan szoba, ahol van egy ilyen rész, de feleslegesnek találtam hogy az egész lakást lefedjük vele. Minden esetre ha eladóvá válik szólok! XD

5.  Fürdetés

Az első 2-3 hónapban csak apa fürdette Danit. Aztán, ahogy nagyobb lett, és apa is későn ért haza a munkából, ez egyre inkább rám maradt. Apa vásárolt egy olyan kis műanyag székszerűséget, amibe bele lehet ültetni a babát, és úgy lehet fürdetni. 

A probléma csak az volt, hogy ezt már azóta akarta volna, hogy Dani önállóan még ülni sem tudott. Ráadásul mivel a fürdetés oroszlánrészét én végzem ezért az ő elképzelése ebben az esetben nem sok teret nyert. Aztán ahogy Dani magától felült mégis megvette ezt a "bilit". 
Nos ha valaki ennek a megvásárlásán gondolkodik, akkor azt mondom hogy költse másra azt a 10 000 Ft-ot amibe kerül, ugyanis, mivel a gyerek stabilan ül benne, ezért a fenekét és a kukiját lehetetlenség megmosni benne... maximum leöblögetni lehet. 

A jól bevált kiskád a tuti, higgyetek nekem, és arra esküszöm!

+1 Nézzen tévét a gyerek vagy ne?

A hozzáértők azt mondják, hogy 1 éves koráig egyáltalán ne nézzen tévét a gyerek. A kérdés az, hogy mit értenek tévénézés alatt? A romantikus telenovella, gyógyszer reklám és felrobbantak típusú híradót? Mivel nekünk nincs előfizetésünk a televízió csatornákra. Csak olyan tartalmat nézünk, amire kíváncsiak vagyunk, és ezt interneten megtaláljuk. 

Zenét is youtube-ról hallgatunk. És bizony a youtube tele van helyesebbnél helyesebb gyerekdalocskákkal és mesékkel. Danihoz én magyarul beszélek, de mivel tanulom én magam is a koreait, és szeretném ha ő is hallaná, ezért általában valamilyen koreai mese, vagy dalocska szokott a háttérben szólni. 

Azt viszont nem szeretem, amikor apa valami lövöldözős thrillert néz a nappaliban, ahol Danika játszik. Akkor inkább átviszem a másik szobába.

Köszönöm, hogy végigolvastad, és várlak vissza legközelebb is!

Üdv:

Mrs Kim alias Orsi

Ha szeretnél üzenni nekem, vagy kérdésed lenne, itt elküldheted:

Korábbi blogbejegyzések: